Hollókő vára

Hollókő várának legkorábbi részét, az öregtornyot, az itt birtokos Kacsics nemzetség építette a XIII. század végén, de ennek pontos idejét nem ismerjük. E nemzetség Illés ágából származó I. Péter fiai közül Mikus Hollókő, Leusták Somoskő, II. Péter Baglyaskő és Mihály Sztrahora várát tartotta birtokában a XIV. század elején, és amikor 1310-ben Csák Mátéhoz csatlakoztak, e várakat is átadták neki.
Károly Róbert király 1312-ben rozgonyi csata után, Hollókő várát ostromoltatta, de bevenni nem tudta. A várat a hozzá hű Szécsényi Tamásnak adományozta 1313-ban, melynek birtokába a budai káptalan csak 1327-ben iktatta be. Ennek oka az volt, hogy Hollókő erősségét Csák Máté 1321-ben bekövetkezett haláláig, a hozzá hű szövetségesek tartották.

Hollókő várát a XV. század elején a husziták vezére, Giskra foglalta el rövid időre.
Az 1411-ben megtartott birtokfelosztáskor Hollókő vára Szécsényi László birtoka lett, aki azt tartozékaival együtt 1454. október 27-én a sági konvent előtt 16.000 forintért vejének, Losonczi Albertnek zálogosította el, majd 1455.április 30-án a budai káptalan előtt két leányának Hedvignek, Losonczi Albert feleségének és Annának adományozta.

Az 1461.június 29-én kelt oklevél szerint Mátyás király, Guthi Országh Mihály nádornak és Losonczi Albertnek új adomány címén adta Hollókő várát, az ország felső részeiben vezetett hadjáratok idején szerzett érdemeik elismeréséül. Az adományt a király 1481.július 29-én megerősítette, és a beiktatásra a székesfehérvári konventet utasította.

A török terjeszkedése során, 1552-ben, Ali budai basa Zsáki, vagy Sághy András és Imre várkapitányoktól ellenállás nélkül foglalta el a várat, és mindössze 24 főnyi őrséget helyezett el benne. 
Visszafoglalása 1593-ban történt meg, amikor Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf a török által elhagyott várat is felszabadította. A Köprülü Ahmed aga vezette török sereg 1663-ban foglalta el Berki Mátyás és Nagy Orbán parancsnokoktól, akik Érsekújvár elestének hírére a várat feladták. 
Hollókő várát Bécs felmentése után, 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török megszállás alól. I. Lipót király 1701-ben rendelte el a vár lerombolását, melyre csak 1711-ben került sor a szatmári békekötés után. Ezután már romként szerepel.